-->
Beszámoló a 12. Novoszel Napról és az idei Borsay János díjak átadásáról, 2018. március 23.
PROGRAM
10.00 Tudományos program (OORI, Kápolna):
Visszaemlékezések
- Kullmann Lajos (főigazgató: 1991 – 2006)
- Ari Lajos (gazdasági igazgató: 1983 – 2012, főigazgató: 2006 – 2008)
- Laczkó Magyar György (sportterápia vezetője: 1976 – 2011)
Jelen ellátás:
- Jósvay János - Ph.d osztályvezető főorvos.: Súlyos szövődmény a felfekvés
- Turcsányi István - Ph.d. főorvos: Életminőséget javító felső végtag műtétek
- Banyó Tamás - főorvos: Majd minden gerincvelősérült embert érintő vizeletürítési zavar
- Laczkó József - Phd. tanszékvezető egyetemi docens: Alapkutatások az osztályon
Jelenből a jövő
- Cserháti Péter főigazgató - Ph.d. tanszékvezető egyetemi docens: Az osztály jelene, jövője
14.00 - Betegtalálkozó (OORI, Kápolna)
Filmvetítés (Gyilkos labda 90 perc)
Az együttlét a 2018. évi Borsay János díjak átadásával kezdődött. Harmadik alkalommal került sor az OORI és a hazai szakma érdekében kifejtett tevékenység elismerésére. Volt főigazgatónk családtagjainak, az OORI vezetésének valamint a díjalapító Mező Róbert főorvos úr együttes döntésének megfelelően ebben az évben dr. Verseghi Anna vezető szakpszichológusunk és dr. Fehér Miklós főorvos úr köszöntésére került sor.
Anna alapítója volt a hazai agysérült rehabilitációért illetve a neuropszichológiai képzésért küzdő úttörő csapatnak, és szakmai munkája mellett is legjelentősebb tevékenysége az OORI gyógyító szellemiségének, közösségének az erősítése. Főorvos úr pedig az OORI agysérült rehabilitációs osztályának létrehozójaként illetve az új főépület beruházás motorjaként is beírta a nevét az Intézet meghatározó vezetői közé.
Cserháti Péter
1918-ban, 100 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet elődje a „József Főherceg tüdőbeteg katonák otthona”. 1950-től látja el az intézmény a polgári lakosságot. 1962-óta működik külön osztályként a jelenlegi Gerincvelősérültek Rehabilitációs Osztálya, és 2004-óta a most ismert új helyen.
A 100 éves évforduló alkalmából szerveztük az idén 56 éves osztályról történő megemlékezést. Meghívtunk néhány kollégát, akik a „hőskorban” is már pozíciójukból és/vagy elhivatottságukból kötődtek, s remélhetőleg ma is kötődnek az osztályhoz, és meghívtunk néhány kollégát, akik a gerincvelősérültek jelenkori korszerű ellátásában társaink.
Az első részben elsősorban az osztály eddigi történetéről volt szó, olyan formában, ahogyan arra az intézeti volt vezetők emlékeztek, sok szubjektív elemmel.
A második részben néhány olyan specialitás mutattunk be, amelyek alapvető fontosságúak a gerincvelősérült emberek korszerű ellátásához, és amelyek ma már rutinszerűen működnek az Intézetben (speciális decubitus műtétek, felső végtag funkciójavító műtétek, neurogén hólyag funkciózavar megoldását célzó neuro-urológiai ellátás, nemzetközi szintű kutatás a bénult izmok elektromos ingerlése témában).
Az utolsó előadás pedig az osztály jelenlegi helyzetével és a lehetséges jövőjével foglalkozott, bemutatva azt, hogy az hogyan illeszkedik a haza ellátás fő vonalaiba.
A gerincvelősérültekkel való foglalkozás különös kihívást, izgalmat jelent akkor, ha az ügyet a magunkévá tesszük. Talán egy kicsit furcsa, de higgyék el, ez nagy öröm és szakmai illetve emberi kielégülés. Ezen a területen mindenki megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő területet: lehet operálni, lehet kutatni, lehet mozgásterápiával foglalkozni, lehet farmakológiai kérdésekkel foglalkozni, el lehet merülni a pszichológia az ergonómia és a műszaki fejlesztés területén, lehet foglalkozni építészettel, az orvos-technológia kérdéseivel, a társadalmi visszailleszkedés, a szexuális működés és az utódnemzés problematikájával, a képalkotó és egyéb diagnosztikai területekkel, és még mindig a gerincvelősérültekkel foglalkozunk. Mert a gerincvelő-sérülés testünk szinte összes szervrendszerére, működésére kihat, megváltoztatja az addigi szomatikus állapotunkat, pszichénket, társadalmi helyzetünket, mert ez egy ilyen terület.
Klauber András
